Az alkohol már évezredek óta az emberi kultúra részét képezi. Minden kultúrában megjelenik, legyen az nyugati vagy keleti. A japánok rizspálinkája a szaké, a rizs erjesztésével készülő ital, de szinte minden nemzet büszkélkedhet valamilyen erjesztett itókával. Az alkohollal nincs gond addig, amíg valaki meg tudja tartani a mértéket. Sok kultúrában teljesen elfogadott, és a mindennapok részét képezi bizonyos szociális és társasági helyzetekben a fogyasztása. Egyes országokban, mint például Magyarországon is, a bortermelő vidékeknek köszönhetően az alkohol előállításának és fogyasztásának gazdasági vonzata is van.
De hol húzódik a határ a normális és a kórosnak tekinthető alkoholfogyasztás között? Ki tekinthető „alkoholista arcnak”, és ki az, aki még jó arc, csak éppen szeret néha iszogatni. Erre a kérdésre talán a Családi Felépülési Központ alapítói, egy részük maga is felépült alkoholista, és tapasztalati segítői, akik szintén felépülők, illetve egyéb szakemberei adhatják meg a legpontosabb választ. Az ott dolgozók, az ő segítségükkel felépült függők azok, akik legjobban átlátják az alkoholizmus problémáját, és leginkább a szemük előtt lebeg egy alkoholista arc látványa. Hiszen saját életük során kellett ezzel az arccal nap, mint nap szembenézniük a tükörben.
Mit kínálnak? Egy 28 napos bentlakásos programot, szilárd keretrendszerrel, amely során a felépülő újratanulja a józan hétköznapok napirendjét, mint amikor egy gyereket tanítanak a napi rendszeresség szokására. Komplex, személyiséget, gondolkodást, érzelmeket érintő kezelést. Külön hangsúlyt fektetnek a hozzátartózók bevonására. A foglalkozások kiscsoportokban, családias hangulatban történnek, egy-egy csoportba hasonló motivációjú emberek kerülnek, egymás motiválásának erősítése érdekében.
A program része egy kétéves utókövetés is, online és személyes formában. A hatékonyság 90%-os ezekben az esetekben. Elég végigolvasni a honlapjukon közzétett köszönő szavakat, és az ember máris érzi, hogy itt valóban törődnek, foglalkoznak a hozzájuk forduló függőkkel és a cél a valós segítségnyújtás. Egyes felépülők a program keretén belül maradnak segítőként, és ezzel új értelmet nyer az életük. Ezek után már nem egy alkoholista arc lesznek a tömegben, hanem egy alkoholistákat segítő arc, akik büszkék lehetnek magukra és a segítő munkájukra egyaránt.